Hazatért kézimunkának is nevezhetném! Közel 30 éve (1986), hogy ezt a hímzést készítettem. Nagy utat járt be a hímzés és a ruha, amelyet díszített. Selyem szállal hímezni nem könnyű feladat. Egy koszorús lánynak -vagy kettőnek- alkalomhoz illő ruhát kellett viselnie az esküvőn. Az anyukák úgy gondolták, hogy selyemmel hímzik ki a lakodalmi ruhákat. Másodszor, bérmálkozáskor vették fel a leányok, ami arra az alkalomra is megfelelt. Több lehetőség nem volt a használatra. Ki is nőtték őket. Én akkor, sajnáltam elherdálni a hímzést, mert sok munka volt benne. Több évig rakosgattam, aztán született egy hasznos ötlet. Terítőket szabtam belőle. A ruhák és a terítők, családi kalákában készültek.
- az unokanővér tervezte, varrta
- a nagynéni drukkolt rá virágokat
- az anyukák hímeztek
- a kinőtt ruhából készült terítőcskék szegélyét, a nagymama húga varró géppel hímezte,
- a ruha egyik ujjából, a közelmúltban, tűpárnát készítettem.
A terítők az idő múlásával, gazdát cseréltek, szekrények mélyére kerültek. Majd sok év után, vissza jutottak hozzám. Így zárult a kör. A ruha másik ujjrészén (ami eredeti formában van) akad még néhány szép hímzett virág. Azokat sem hagyom elveszni, ha eljön az ideje, újra felhasználom.
Megkerültek a fotók is a történethez!
 |
| terítők és tűpárna | | |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése