A nyári szünetben sokat tartózkodtak nálunk az unokák. Fiús nagyik vagyunk. A két kicsi most van abban a korban, hogy vívnak, harcolnak, katonásat játszanak. Rengeteg kellék van a játékhoz, de vár ami igazán megtámadható, védhető vagy játékra alkalmas azt nem lehet vásárolni. Szinte egyszerre jött az ötletünk, hogy várat kellene készíteni a hadijátékokhoz. A nagypapinak is felcsillant a szeme, beindult a fantázia és a játszási kedv. Gyorsan megvásárolta az alapanyagot. Terveztünk, vágtunk, fűrészeltünk, reszeltünk, csiszoltunk, festettünk. Iparkodnunk is kellett mert közelgett az unokánk szülinapja, amit befejezési határidőnek tűztünk ki. Nagyon élveztem ezt a 10 várépítő napot. Néha civakodtunk és jól kinevettük magunkat. Sokszor viselkedtünk úgy mint a gyerekek, mert nem mindenben volt azonos az elképzelésünk. Hatáidőre elkészült a nagy mű. Eljött az ajándékozás napja. Nagy volt az öröm és csodálkozás. Hamar megtelt katonával és önfeledt játékkal a vár. Boldognak éreztük magunkat mert sikerült örömet szereznünk. Mi is elmorzsoltunk pár könnycseppet.
Imadlak benneteket.
VálaszTörlésOlyan szerencsesek az uncsik hogy nem is igaz.
Fantasztikus lett a var , a legszebb a vilagon
Ámultam-bámultam végig! :O Csodálatos, ügyes nagyszülők vagytok! Gratulálok nektek és az ünnepelteknek is!!! :)
VálaszTörlés