2012. augusztus 31., péntek

Hagyományőrzés; Zsebkendőcica

Nagymamámat a nagymamája ilyen kis gyermekjátékkal  vígasztalta ha eltört a mécses. Abban az időben házilg készítettek játékszereket. Nem kellett nagy tudomány, ötletesen megoldották, akár egy hajtogatott zsebkendő is alkalmas volt játéknak. A kész cicát tenyérbe vették és karon dajkálták. Másik kézzel símogatták. Ugratni is lehetett a cicát. Símogatáskor a tenyérből ujjunk gyors becsukásával, leugratjuk a cicát a karunkról.
A síró kicsi gyerek figyelmét leköti a cica készítésenek látványa, símogathatja ő is a cicát. Ugratáskor megneveti. A játék végén megkapja a cicát, egyszerre meghúzhatja a cica farkát és a fejét. Egy rántással a cica újra zsebkendővé bomlik széjjel. Letörölhetők a könnycseppek!
Gyerekkoromban nekem is készített a nagymamám zsebkendőcicát. Megtanultam én is hajtogatni. Feledésbe is merült, sem a gyerekeimnek, sem az unokáimnak nem hajtogattam cicát. A modern játékok, papírzsebkendők korában már nincs szükség és igény ilyen játékra.
A véletlen kapcsán került elő a tudományom. Képekben rögzítve a hajtogatás, cica készítés, ugratás örömét újra ki lehet próbálni!
A feltekert zsebkendőt összefojuk és ellenkező irányba tekerjük át a hajtást. Az először behajtott sarkokat kinyitjuk. Fejet csomózunk, a farok már készen van! Játsz! Símogass, ugrass! "Sicc te huncut cica, vidd a sírást a baba szeméből"!

1 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos! Kár, hogy ma már ezek a játékok valóban feledésbe merültek, pedig ezek mozgatják meg igazán a pici kreatív fantáziáját. Szuper vagy hogy megmutattad, köszi!

    VálaszTörlés