Rend a lelke...

Az előző állapotot nem is baj, hogy nem volt időm lefotózni! A rongyos ficakom kipakolására férjuramtól 10 percet kaptam. Történt ugyanis, hogy fürdő, spejz és egyéb helységek festésébe fogott.
- Ha már egyszer meszelek, rámolj ki asszony innen is, kifestem!
Tűzeseti gyorsasággal kiszórtam mindent. Vissza rakodni kicsit tovább tartott. Eszembe jutott egy gyerekkori emlékkép. Akkor nagyon rácsodálkoztam egy varrónőnél a polcokon sorakozó hengerkékben tárolt maradék anyagokra!
Sosem hittem volna, hogy nyugdíjas koromban jutok el odáig, hogy így tároljam az újra hasznosítani kívánt "rongyaimat"! Nos, eljött az az idő! Szinte élvezettel pakoltam, hajtogattam, tekertem. Mindennek helye lett, átlátható és csak rápillantok, aztán megtalálom a keresett anyagot és varrós dolgokat. Vége a zsákos, zacskós turinak! Most aztán ha kell, ha nem, nyitom az ajtót és belesek mint a gyerekek!

Ezektől a csomagolóanyagoktól sikrült végleg megválni!



REND!   ... a lelke mindennek