Lajosmizsei emlék...

Sokat emlegettem, hogy bakancstúráinkon a templomokat is meglátogatjuk. Azt is említettem, hogy gyakran ér csalódás, zárt ajtókat találunk. Szerencsére több helyen van olyan lehetőség ahol a szélfogó vagy előtér belépést, bepillantást tesz lehetővé. Szívesen fotózok, de a fényviszonyok a kép minőségét behatárolják.
Jelen fotózáskor ez nem így történt. A lajosmizsei katolikus templom nagy ablakokkal rendelkezik, közepesek a látási viszonyok, előterébe be lehet menni. Rendkívül izgatott voltam, hogy ismét ebben a templomban lehetek. Több mint 50 év után léptem be. Itt kereszteltek, itt voltam első áldozó és bérmálkozó. Gyerekkorom ezer misével telt el itt. Beléptünk után a mögöttünk lévő ajtó résnyire nyitva maradt. Szinte azonnal megszólalt egy hangszóró. "Kérem csukják be az ajtót, fűtjük a templomot"! Több figyelmeztetés nem volt, hanem sorra kapcsolódott fel a templomi világítás. Csak ámultam, mint a gyerek a karácsonyi fények láttán. Gyönyörű fényárban néztünk körbe. Fényképezőgépem beállítására nem is figyelve, a belső térről egy képet lőttem. Miért csak ennyit, ma sem tudom, de a legszebb emlékek, fotók közé sorolom ezt a ritka alkalmat!